“Ma reggel folyamatos kapucsengő szóra ébredtünk! Egy hajléktalan bácsika állt a kapuban…A történtektől még mindig a könnyeimmel küzdök! Valóban nem a pénz teszi az Embert!”



A történetet az interneten találtuk, és mivel az gondoljuk, figyelmet érdemel, megosztjuk veletek. Valószínűleg évekkel ezelőtt történhetett, ez a tanulságon azonban semmit sem változtat.

A történetet elmesélő hölgy -nevezzük a történet szempontjából Máriának-, leírja, hogy azon a bizonyos reggelen folyamatos kapucsengő szó keltette őket.

A férje felkelt, és megnézte, ki csenget. A kapuban egy hajléktalan külsejű idősebb férfi állt, kezében pedig a szomszéd pénztárcája.

Máriáék szomszédasszonya előző nap úgy járt, hogy kirabolták őt, és a pénztárcáját is elvitték, amely az összes iratát tartalmazta.

A hajléktalan férfi elmondta, hogy egy kukában lelt a tálcára, és mivel az iratokat benne hagyták, láthatta a címet, és bár nem volt közel, fogta a tárcát, és elgyalogolt vele, hogy visszaadja azt a jogos tulajdonosának!

A szomszéd nem volt otthon, ezért csöngetett be Máriáékhoz. A bácsi elmondta azt is, hogy idén már több pénztárcát visszaadott a jogos tulajdonosának.

Amikor megjött a szomszédasszony, hangosan hálálkodott, és megjutalmazta a bácsit a jó tettért, mert átgyalogolt a fél városon, hogy visszaadja neki a pénztárcát, amiben az iratai voltak. Rengeteg idegőrlő ügyintézést spórolt meg ezzel neki!

A dolog azért is jól végződött, mert készpénzt alig tartott magánál, így kár végül alig érte, köszönhetően a bácsi segítségének!

Tehát akkor még egyszer, amit mindannyian tudunk, és újra és újra megbizonyosodhatunk róla: nem a pénz és a ruha teszi az embert! 

Share:

Népszerű bejegyzések

Népszerűek

Népszerű bejegyzések

Címkék

Üzemeltető: Blogger.

Közreműködők