Sok idős pár él egyedül és napról napra kevesebb ereje marad magát ellátnia az egészségügyi állapota miatt. Amikor a magány eluralkodik rajtuk az tovább képes rontani az állapotukon.
Egy nyári napon a római rendőrség hívást kapott, miszerint egy idős pár otthonából hangos jajveszékelés és sírás szűrődött ki. A rendőrök azonnal indultak, hogy megvizsgálják, mi történik. A 89 éves Jole-t és a 94 éves Michele-t egyedül találták otthonukban.
Legnagyobb meglepetésükre semmilyen erőszaknak nem találták jelét, ahogy ez általában lenni szokott. Ehelyett az idős párt a televízió előtt ülve találták, amelyen éppen híreket néztek és hüledeztek a világ szörnyűségein. Előttük az asztalon pár darab pucér kenyér és kevés szőlő volt egy tányéron.
Rájöttek, hogy a párt nem kell megvédeni semmilyen betolakodótól csupán a végzetes magányuktól, amely öreg korukra elérte őket.
A rendőröknek az lett volna a dolguk, hogy felmérjék a helyszínt, megállapítsák, hogy mi történt, majd jegyzőkönyvet írjanak. Ehelyett úgy döntöttek, hogy segítenek az idős párnak, ahogyan tudnak.
Készítettek nekik egy egyszerű, ám ízletes vacsorát tésztából, vajból és parmezánból és el is mosogattak nekik. Próbálták a párt jobb kedvre deríteni, szóval tartani, egy kis társaságot biztosítani számukra a nagy magányban. A legértékesebb hozzávaló, amit ez a vacsora tartalmazott pedig nem volt más, mint az emberség.
-(1).jpg)
