Nagyon gazdag különféle tápanyagokban, s mindezt jól emészthető formában kínálja szervezetünknek. A szója után az egyik legbőségesebb növényi fehérjeforrás. A lencséről sokan nem is gondolnánk, hogy ennyi pozitív hatása van az egészségünkre nézve, pedig évszázadok óta fontos részét képezi a táplálkozásunknak, ami annak is köszönhető, hogy az összes hüvelyes közül a lencsét emésztjük meg a legkönnyebben.
Miért jó a lencse?
Különleges zöldségfélénk a lencse. Kevés ilyen tápláló és jól emészthető zöldségünk van. 100 grammból 340-350 kcal, 1430-1480 kJ energiát tud adni fogyasztójának, ami nem kevés. Szokatlanul magas a fehérjetartalma is, 25-28% körüli. Nem sokkal marad el a közismerten legtöbb fehérjét tartalmazó szójától. Emellett kedvező, hogy nem allergén, és tápanyagait jól emészthető, az aminosavakat nagy arányban hasznosítható, szabad formában, hordozza. A benne lévő aminosavak összetétele, továbbá az emészthetőség szempontjából fogyasztása kedvezőbb, mint a babé vagy borsóé.
Tartalmazza lényegében valamennyifontos aminosavunkat, köztük az ember számára nélkülözhetetlen esszenciális aminosavakat is, amelyeket szervezetünk nem tud önállóan előállítani. Az állati fehérjeforrásokhoz képest elenyésző a vele együtt fölvett koleszterin és egyéb zsírok mennyisége, melyek mindössze 1-2 %-át adják az elfogyasztott lencsének. Nem véletlen, ha a főként növényi koszton élő ázsiai népek körében nagy megbecsülésnek örvend.
A tartósan vegetáriánus életmódot élőknek mindenképpen figyelmébe ajánljuk.
Igen jelentős szénhidráttartalma is, 100 grammból 53-60 grammot tesznek ki ezek az anyagok, de mivel úgynevezett glikémiás indexe alacsony, ideális, lassan felszívódó szénhidrátforrás lehet a cukorbetegek számára is.
Ebből mintegy 40 gramm keményítő, 3-4 g növényi rost, ami kedvezően magas érték (a vörös lencse esetében valamivel kevesebb), 1-3 g pedig cukor. Jelentősebb mennyiségben tartalmaz raffinózt és stachiózt, mely cukrok tehetők felelőssé a lencseevést követő puffadásért és bélgázképződésért. Emiatt sajnos sokan kerülni kényszerülnek a lencsét.
A lencse nagy A-vitamin-tartalma miatt kedvez a szemnek, jelentős továbbá 0,8 mg körüli B1-vitamin (tiamin) tartalma. Egy csészényi lencse fólsav-igényünk 90 százalékát fedezi, ezért például várandósoknak kifejezetten ajánlott, ha a szelekre nem érzékenyek. Az ásványi anyagok közül a kálium, vas (7,5 mg) és az anyagcsere-szabályozásban igen fontosnak tartottcinkvan jelen.
A lencsének több mint fele szénhidrátból áll, és csupán 1,4 százalék zsírt tartalmaz. Szervezetünket továbbá vassal, káliummal, magnéziummal és kalciummal látja el. Aki azt hiszi, hogy ezzel a végére is értünk a pozitívumoknak, az nagyot téved. Mindezek mellett rengeteg vitamint is magában rejt, mint például A-, B1-, B6-, és E-vitamint. Rosttartalma mellett sem lehet szó nélkül elmenni, hiszen 100 gramm lencsében 10 gramm rost van, azaz egy tál lencsefőzelékkel fedezni tudjuk a napi rostszükségletünk (30 g) negyedét.
Ez azonban még mindig nem minden, ugyanis olyan fontos bioaktív anyagok is megtalálhatóak benne, mint a szaponin, a flavonoid és a fenolsav, melyek csökkentik az egyes rákfajták kialakulásának a rizikóját, illetve a koleszterinszintet is.
A lencséről sokan nem is gondolnánk, hogy ennyi pozitív hatása van az egészségünkre nézve, pedig évszázadok óta fontos részét képezi a táplálkozásunknak, ami annak is köszönhető, hogy az összes hüvelyes közül a lencsét emésztjük meg a legkönnyebben.
Amennyiben más magas fehérjetartalmú élelmiszerrel (burgonya, zöldség, saláta, mogyoró, különféle magvak, gabonatermékek, tojás, tejtermékek) együtt fogyasztjuk, akkor akár a húst is kiválthatjuk vele.
Egy szó, mint száz: együnk jó sok lencsét, ne csak újévkor, hanem egész évben.
-(1).jpg)
